Aranymorzsa

„Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.”
 

A mi Ákom-Bákomunk 1999-ben született meg egy kicsiny baráti társaság képzeletbeli irkáján és ugyanezen év gyereknapján a Nagyerdei Stadionban megtartott városi gyereknapi rendezvényen állt két lábra. Bemutatkozásunkat követően elindúlt útjára Poci és Fricsi bohócokkal karöltve. Bábelőadásainkkal és bohócműsorainkkal megfordultunk Debrecen és a környező városok és települések rendezvényein, de örömmel fogadnak megyeszerte az óvodák és iskolák is.

„Azt hittem, már sosem látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: ?Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!”

Annyi helyen jártunk már és oly sok település gyerekközönségéhez jutottunk el, hogy néha elhagytuk nagykabátunkat is. Ezekben az időkben a gyerekek szeretetteljes kacagása és a közös játékban való elmerülés melegített fel és adott erőt arra, hogy újabb és újabb történetekkel szólítsuk meg közönségünket.
 

„S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom”
(Zelk Zoltán: Ákombákom)
 

Ez a nyár is ilyen volt! A régi elkopott kabátot lecseréltük és új kabátban azaz új mesékkel felöltözködve keressük meg mindazokat akik szívesen fogadnak bennünket óvodáktól az iskolákon át a nagy rendezvények és gyerekzsúrok gyermekközönségéig.